Péntek este

Helyesbitésre szorul egy korábbi bejegyzésem. A világitótorony amit el akartam foglalni Martello és nem pedig világitótorony mint ahogy azt Flóra apukájától megtudtam. Napoleontól félve épitették ezt irország partjain és, ha jól tudom Angliáén ugyanúgy.
http://www.kep.tar.hu/komager/50487640/30576371#2
Ami még érdekesebbé teszi ezeket, hogy James Joyce is egy ilyen martelloban élt valamennyi ideig Dun Laoghaire-n ezen a szép kiejthetetlen nevű dél-Dublini parton. Dun Laoghaire-re még kitérek, de most megemlitem, hogy ma van itten a Bloomsday. James Joyce irt valami regényt (Ulysses), helyenként szintén Howth-os témájú, ami Virág Lipót kivándorolt Szombathelyi zsidó figuráról szól és 1904 június 16-án egy nap alatt pereg le az esemény. Ez mára nemzetközi irodalmi ünnep. Érdekes ez az Irország. Lassan minden ünnepét átvesz az egész világ. Talán ez az "amerikanizálódás" is az eliresedéssel indul? Na jó hagyjuk ezt a hülyeséget.
Visszatérek Dun Laoghaire-re. Azaz elmentem először oda. Andrew utcaznész barátom meghivásának eleget téve. Andrew barátom semmit sem tud James Joyce-ról fingja sincs az ottani martelloba telepitett James Joyce múzeumról, gondolom abba a martelloba, amelyikben az iró lakott. Viszont elég kékvérű ismerősre tettem szert. Az étkező ablakuk, ahol zenéltünk az utcazenélés előtt a Dublini öbölre nyilik, mintegy az öböl áttelenes pontján ahhoz képest ahol mi lakunk. A Howthra nyilik az ablak és egy távcsővel pont a mi martellonkat pillantom meg. Kell is nekik a panoráma, mert apja Ivan Sutton Dublin szerte valószinűleg elég ismert festőművész, akit a tenger ihlet meg képeit nézegetve. Kaptam egy prospektust a képekről Andrewtól. tetszik. A falukon Dublin kulcsa és sok egyéb az apja ázsióját emelő kép, dij stb. Igen mi Suttonba lakunk, őket meg úgy hivják Sutton. Amúgy a szülei pár hónapra vidékre dél-Irországba mentek és ahogy elnéztem a rendetlenséget nem is sűrűn járnak haza. Egy házibui gondolata bontakozott ki Kocogi és az én fejemben is. Jó kis bulit lehetne ott csapni, majd meglátjuk.
Az utcazene ezúttal nem volt túl jövedelmező. Eztán egyedül csinálom és elektromos gitárral kizárólag.
Az idő annyira rossz megint pár napja, hogy szinte egy álom a pár nappal ezelőtti napos kalandozás a tengerparton. Fekete felhők olyan magasságban, hogy az amúgy jellemzően alacsony ir házak kéményeit szinte érintik. Attól félek, hogy valamelyik ki is szúrja és elered a fekete eső.
Vagy az nem igy lesz?