kedd

A tegnapi napra értem le a csúszdán a mélypontomra. A mai optimizmusommal úgy fogalmazom, nem baj, legalább most már van hová javulni a kedvemnek.
Úgy aludtam el vasárnap, hogy a fülhallgató bennemaradt a telefonomban. Reggel nem is keltem fel az ügynékség telefonjára, igy már hiába hivtam őket vissza elbuktam az aznapi melót. Utána egyszerűen borzasztóan elkedvtelenedtem egész napra. A napot nem láttuk immáron ma egy hete és valahogy sejtettem tegnap, hogy ma sem fogom. Most éppen villámlik és úgy szakad az eső. A villám egyébként állitólag erre elég ritka. Szóval lépjünk tovább a tegnapi szörnyű napon, amikor ráadásul az utolsó falat kajáimat is betoltam és nem volt egy centem sem (költeni való).
Ma muszály volt hát zenélnem és sikerült is! Kezdetnek az utolsó talált eurómból vettem két pengetőt (fele áron, mint hazánk kis hangszerkereskedőinél) egy óra alatt pedig kerestem annyit, hogy bevásároltam kajából az elkövetkező három négy napra. Egyébként azt hiszem mondhatom, hogy az élelmiszer olcsóbb itt mint Magyarországon. Ettől jobb kedvre derültem. Az anyagiakról annyit, hogy nem vagyok megszorulva, de nem szeretnék kevesebb pénzzel hazamenni, mint amennyivel kijöttem, mert akkor azt bizonyitom be, hogy itt sincs kolbászból a kerités, pedig még mindig feltett szándékom ennek az ellenkezőjéről tanúbizonyságot tenni.
Utcazene után könyékig és nyakig merültem el a fekete gitártokom mégfeketébb zsebének sötét mély homályában, amikor egy hang megkérdezte: milyen hangszer ez itt?
Gitár mondtam a mellettem ülő barátságos arcú idős ir úrnak. mir-mur. milyen fajta, elektromos vagy akkusztikus? Eztán beadtam a derekam egy hangulatos kötetlen jó hangulatú beszélgetésnek. Kicsit én is ellazultam az öreget nyugalmát látva. Leüldögélt a Liffey partra és őszinte érdeklődése értelmes ember bányomását keltette. Valóban az is volt és segitőkészen mondta el az ir városrészek nevét helyes kiejtéssel, csak, hogy ne úgy mondjam mint az amerikaiak akiknek az országa G.W.B. politikája miatt neki sem túl vonzó. Szóval csak egy kis lecke: Dublin (ejtsd dublin vagy dablin) eredeti kelta neve Baile Atha Cliath (ejts baljaah(a)kliöf) és Dun Laoghaire (danliiri) "nem egy szabad ország" mondta - utalva vissza amerikára - és nem is kellett tovább magyaráznia mire gondol. Egyébként ő is Dun Laoghaire-ből való, de ő már sokkal többet tudott mondani a James Joyce-i martello-ról. Éppenséggel egy barátja keze is benne van az ottani múzeumban, mert ugyanis James Joyce kutató. Na tessék, itt tényleg minden szál Joyce-hoz vezet. Kellemes beszélgetésünknek egy fél óra múltán vetettünk véget és elég jól éreztem magam, a végén kihúzva belőle a közeli erdőségek (kiránduló helyek nevét) mert úgy veszem észre, hogy egyszer csak megtanulom ezt az angol nyelvet!
Ja egyébként, csak hogy a dolgok helyre jöjjenek, kaptam három nap munkát amit holnap reggel 8-kor kezdek. Ha jól sejtem (és végig csinálom zűr nélkül) ez elég is lesz a következő havi lakbérre!
És még valami! Aki ugyanúgy szereti a térképeket mint én az vessen erre egy pillantást! Nyomon lehet belőle követni az emlitett városrészeket akár Dublinban, akár más városokat is, amelyekről remélem nemsokára (Flóra érkezése után) már irhatok valamit. És még valamit a térképről lehet kombinálva használni a műhold fotós és a térképes verziót! Jó böngészgetést!
http://www.dublin.forumforus.com/Map_of_Kilbarrack
Üdv,
Gergő