nem volt könnyű. Soha nem csináltam még ilyen bankett felszolgálást. Egy négycsillagos hotel volt Malahide-on, ami egy gyönyörű strandos tengerparti rész, hozzánk elég közel, még északabbra. Szóval még nehezebb úgy csinálni, hogy még angolul sem nagyon értek. Más az ügynökség, ahol szépen a számbra rágva adják elő a dolgokat, én meg szinte mindent értek, de más a rendezvény, ahol a supervisor hangosan hadarva orditja el a számomra még teljesen ismeretlen teendőt. Egy kisebb hibával azonban végigcsináltam a dolgot. Kisebb-nagyobb. Na jó hozzányomtam egy forró acél tea-kiöntőt egy nő vállához. Utána meg addig sápitozott, hogy gondoldoztam, hogy le is ütöm vele egy mozdulattal, mielőtt még a sápitozására lesz figyelmes a supervisor és hazaküldenek. De sikerült megnyugodnia Mrs O'brian-nek. Elég komoly kékvérű ir társaság volt egyébként a vendégsereg (240 fő), akik licitáltak valami képekre. Én egyet láttam, egy bekeretezett Harry Potter plakátot. Nem mondom, hogy izléses darab egy ir kastélyba, de azért ezer eurókért csak elkelt. Gondolom amúgy, hogy a kis szemüveges gyerek szinész irta alá. Szóval sikerült az első munkanap, taxit is fizettek éjfélkor haza, úgyhogy oké. Amúgy fél hattól voltam fél tizenkettőig, ami nem rossz pénz egy szombati (másfélszeres szorzós) napon. Megünnepeltük szolidan utána Dávid 22. szülinapját.
Ma pedig, ma pedig, megyünk és beszerezzük a tenger gyümölcsét a Howth-on és főzünk egy jó kagylólevest.
Amúgy már nagyon hiányzik egy nagy túra. Megnézném a vidéki irországot. Egész jónak képzelem ahhoz képest, hogy az "agyonzsúfolt" Dublinban is (ami a lakosság eloszlását illeti) utazgatva néha legelőket, vagy szántókat látok. Amúgy meg minden utcának van egy irfocipályája, ami szerintem nagyobb is az európai focipályánál. És rengeteg park. Mint irtam, tőlünk elég a Howth-ra kimenni, ahol az ember nem lát sehol egy lelket sem, csak a tenger, a sziklák, dombok, meg a mindenhol zöld fű. Remélem az időjárás is kihúzza igy nyár végéig. Szuper az idő. Csak a napon kell nagyon vigyázni. Valahol hallottam, hogy az ir nap azért éget jobban, mert a jellemzően szeles idő mindig tisztán tartja a levegőt, nincs légszennyezés ami megszűrje a napfényt. Ez igy igaz. Annyira le vagyunk égve még most is a tegnap előtti kirándulástól, hogy Kocogi azóta napra sem bir menni.
Még egy kicsit irok a nyelvről. Az irek akcentussal beszélnek, de nem hiszem, hogy azért nem értem őket. Szerintem simán megérthetőek lesznek remélem egy-két hónap múlva. Irodákban a fehérgallérosok nyilván sokkal szebben érthetően beszélnek. De az egyszeri ember... elég megemlitenem, amikor a kagylógyüjtésünk során találkoztunk egy párral, akik szintén ebédrevalóért mentek a partra és megkérdeztem tőlük, hogy ehető-e az általunk annak vélt kagyló. Válasza csak a bólogatásából győzött meg, hogy próbáljuk ki. Az u betűt u-nak mondják (mily meglepő), ezt az egy fület szúró fonetikai eltérést ismerem fel biztosan. Tehát Dublin. Mi pedig a szuton-on lakunk.
Az utcazenész cimborám Andrew, akivel a tegnap előtti estén játszottam felváltva, tegnap egész este hivogatott, de ki voltam kapcsolva. Nagyon jó hangú srác, nálam fiatalabb vagy 5-6 évvel, ügyesen is gitározik, bár lehet, hogy csak a játékanak az egyediségét értékelem túl, de ha valaki az utcán zenél azt csak hiper hangos orgánummal tudja sikerre vinni. Most kamatoztatom ezt a képességem. És hát Andrew is kamatoztatta, hiszen 50-50-be osztottuk a bevételt. Én nagyon örültem neki, mert ő foglalt helyet én meg igazából gitárt sem vittem be a városba, de egy pár új szám megtanulása után már egyedül szeretnék kiállni az elektromos gitárommal, mert még mindig nem eléggé rentábilis az utcamuzsika. Aki kiváncsi rá, annak leirom, hogy 40 eurót szedtem össze egy óra alatt. Ezt túlzás nélkül egymagam, de utána elosztottuk Andrew-val a gitár gazdijával, meg a hely első foglalójával. A bökkenő csak az, hogy itt az éjszakai járat ritka és 4 euró. Úgyhogy az utcazene is csak akkor jövedelmező, ha az ember tényleg profin készülve csinálja, bár az érzés amit adott és remélem fog is még adni nem igen kifejezhető anyagiakban.
Na minden jót lassan elpostázom kör-emailban a linket, hogy olvassa is valaki a blogot:)
Sziasztok,
Gergő
No comments:
Post a Comment