szombati munka - Howth Golf Club

A Howth Golf Club tőlünk fél óra gyalogút. Howthról már sokat meséltem, örültem, hogy végre oda mehetek dolgozni. 15 eurós szombati órabér és 11-től 4-ig dolgoztam. Egy igazi családias légkör, nincs túl nagy pörgés, vagy két óra alatt ment le az amig telt ház lett a golfklub kisebbik kb 25 fős bárjában. Mindenki teázik, muffint, vagy kekszet esznek meg még nem tudom miket, mert még a nevét sem hallottam, meg az izét sem tudom elképzelni. Életemben először csapoltam Guiness sört. Mariussal lengyel kolégámmal beszélgettem sokat, laza srác volt, nem tudott angolul, de simán vitte a pultot. Egyébként a bűfé ablaka a tengerre néz, elég magasan van a klub, kifelé jövök rá, hogy panoráma nyilik a pályákról a portmarnicki meg a malahide-i strandokra, de ugyanúgy a mi öblünkre is, amit a North Bull Island választ el a tengertől. Még informálodtam a munka végeztével egy golf-üzletben az épület aljában, hogy mennyibe kerülne, ha kipróbálnám a golfot. Nem olyan túl nagy összegért lehet gyakorlóütőket venni a labda pedig egyenesen bágátel, de ha már az ember egy round-ot akar tenni egy 18(?) lyukas golfpályán, az 50 euró. (a számadatokért nem vállalok felelőséget, de több mint valószinű, hogy jól értettem). Ez nem túl drága, ha mondjuk van vagy 4 óra egy kör a 18 lyukon. Ha azt vesszük, hogy a Silent Bob és testvére Gábor snookerre 8 eurót költ egy óráért, akkor már inkább a golf egy szép zöld gyepen...
De most már mennem kell, mert a komornyikom lord Laoghaire-t jelentette be, el is felejtettem, hogy meghivtam egy löncsre ma délutánra.

csütörtök esti utcazene - péntek wicklowi kirándulás

Csütörtök este utcazenéltünk ismét és csütrörtöki rekordbevételt produkáltunk. Jókor voltunk mindig jó helyen.
Pénteken megnéztük a Wicklow-i hegységet bár ez csak egy olyan villámlátogatás volt ott, mert szeretnék oda majd bicajjal visszamenni, kicsit frissebben. Itt található Irország legnagyobb vizesése amit nem láttunk és több tó küzül az Upper lake ami gyönyörű. Hosszában végigsétálva egy kilóméter körül van (de csak a partján), majd egy sziklás dombról lehet látni a viz feltöltő patakját, ahogy száz kis zúgóval esik a tó felé. De csak egy kis erecske lényegében. Itt van Minders Village ha jól emlékszem a nevére, egy elhagyott ir bányászfalú néhány gyönyörű falmaradványa. Itt kaptam az sms-t, hogy tudok e sört csapolni. Hát már hogyne tudnék. Igy következő reggelem már a Howth Golf Clubba vezetett

kedd

A tegnapi napra értem le a csúszdán a mélypontomra. A mai optimizmusommal úgy fogalmazom, nem baj, legalább most már van hová javulni a kedvemnek.
Úgy aludtam el vasárnap, hogy a fülhallgató bennemaradt a telefonomban. Reggel nem is keltem fel az ügynékség telefonjára, igy már hiába hivtam őket vissza elbuktam az aznapi melót. Utána egyszerűen borzasztóan elkedvtelenedtem egész napra. A napot nem láttuk immáron ma egy hete és valahogy sejtettem tegnap, hogy ma sem fogom. Most éppen villámlik és úgy szakad az eső. A villám egyébként állitólag erre elég ritka. Szóval lépjünk tovább a tegnapi szörnyű napon, amikor ráadásul az utolsó falat kajáimat is betoltam és nem volt egy centem sem (költeni való).
Ma muszály volt hát zenélnem és sikerült is! Kezdetnek az utolsó talált eurómból vettem két pengetőt (fele áron, mint hazánk kis hangszerkereskedőinél) egy óra alatt pedig kerestem annyit, hogy bevásároltam kajából az elkövetkező három négy napra. Egyébként azt hiszem mondhatom, hogy az élelmiszer olcsóbb itt mint Magyarországon. Ettől jobb kedvre derültem. Az anyagiakról annyit, hogy nem vagyok megszorulva, de nem szeretnék kevesebb pénzzel hazamenni, mint amennyivel kijöttem, mert akkor azt bizonyitom be, hogy itt sincs kolbászból a kerités, pedig még mindig feltett szándékom ennek az ellenkezőjéről tanúbizonyságot tenni.
Utcazene után könyékig és nyakig merültem el a fekete gitártokom mégfeketébb zsebének sötét mély homályában, amikor egy hang megkérdezte: milyen hangszer ez itt?
Gitár mondtam a mellettem ülő barátságos arcú idős ir úrnak. mir-mur. milyen fajta, elektromos vagy akkusztikus? Eztán beadtam a derekam egy hangulatos kötetlen jó hangulatú beszélgetésnek. Kicsit én is ellazultam az öreget nyugalmát látva. Leüldögélt a Liffey partra és őszinte érdeklődése értelmes ember bányomását keltette. Valóban az is volt és segitőkészen mondta el az ir városrészek nevét helyes kiejtéssel, csak, hogy ne úgy mondjam mint az amerikaiak akiknek az országa G.W.B. politikája miatt neki sem túl vonzó. Szóval csak egy kis lecke: Dublin (ejtsd dublin vagy dablin) eredeti kelta neve Baile Atha Cliath (ejts baljaah(a)kliöf) és Dun Laoghaire (danliiri) "nem egy szabad ország" mondta - utalva vissza amerikára - és nem is kellett tovább magyaráznia mire gondol. Egyébként ő is Dun Laoghaire-ből való, de ő már sokkal többet tudott mondani a James Joyce-i martello-ról. Éppenséggel egy barátja keze is benne van az ottani múzeumban, mert ugyanis James Joyce kutató. Na tessék, itt tényleg minden szál Joyce-hoz vezet. Kellemes beszélgetésünknek egy fél óra múltán vetettünk véget és elég jól éreztem magam, a végén kihúzva belőle a közeli erdőségek (kiránduló helyek nevét) mert úgy veszem észre, hogy egyszer csak megtanulom ezt az angol nyelvet!
Ja egyébként, csak hogy a dolgok helyre jöjjenek, kaptam három nap munkát amit holnap reggel 8-kor kezdek. Ha jól sejtem (és végig csinálom zűr nélkül) ez elég is lesz a következő havi lakbérre!
És még valami! Aki ugyanúgy szereti a térképeket mint én az vessen erre egy pillantást! Nyomon lehet belőle követni az emlitett városrészeket akár Dublinban, akár más városokat is, amelyekről remélem nemsokára (Flóra érkezése után) már irhatok valamit. És még valamit a térképről lehet kombinálva használni a műhold fotós és a térképes verziót! Jó böngészgetést!
http://www.dublin.forumforus.com/Map_of_Kilbarrack
Üdv,
Gergő

Péntek este

Helyesbitésre szorul egy korábbi bejegyzésem. A világitótorony amit el akartam foglalni Martello és nem pedig világitótorony mint ahogy azt Flóra apukájától megtudtam. Napoleontól félve épitették ezt irország partjain és, ha jól tudom Angliáén ugyanúgy.
http://www.kep.tar.hu/komager/50487640/30576371#2
Ami még érdekesebbé teszi ezeket, hogy James Joyce is egy ilyen martelloban élt valamennyi ideig Dun Laoghaire-n ezen a szép kiejthetetlen nevű dél-Dublini parton. Dun Laoghaire-re még kitérek, de most megemlitem, hogy ma van itten a Bloomsday. James Joyce irt valami regényt (Ulysses), helyenként szintén Howth-os témájú, ami Virág Lipót kivándorolt Szombathelyi zsidó figuráról szól és 1904 június 16-án egy nap alatt pereg le az esemény. Ez mára nemzetközi irodalmi ünnep. Érdekes ez az Irország. Lassan minden ünnepét átvesz az egész világ. Talán ez az "amerikanizálódás" is az eliresedéssel indul? Na jó hagyjuk ezt a hülyeséget.
Visszatérek Dun Laoghaire-re. Azaz elmentem először oda. Andrew utcaznész barátom meghivásának eleget téve. Andrew barátom semmit sem tud James Joyce-ról fingja sincs az ottani martelloba telepitett James Joyce múzeumról, gondolom abba a martelloba, amelyikben az iró lakott. Viszont elég kékvérű ismerősre tettem szert. Az étkező ablakuk, ahol zenéltünk az utcazenélés előtt a Dublini öbölre nyilik, mintegy az öböl áttelenes pontján ahhoz képest ahol mi lakunk. A Howthra nyilik az ablak és egy távcsővel pont a mi martellonkat pillantom meg. Kell is nekik a panoráma, mert apja Ivan Sutton Dublin szerte valószinűleg elég ismert festőművész, akit a tenger ihlet meg képeit nézegetve. Kaptam egy prospektust a képekről Andrewtól. tetszik. A falukon Dublin kulcsa és sok egyéb az apja ázsióját emelő kép, dij stb. Igen mi Suttonba lakunk, őket meg úgy hivják Sutton. Amúgy a szülei pár hónapra vidékre dél-Irországba mentek és ahogy elnéztem a rendetlenséget nem is sűrűn járnak haza. Egy házibui gondolata bontakozott ki Kocogi és az én fejemben is. Jó kis bulit lehetne ott csapni, majd meglátjuk.
Az utcazene ezúttal nem volt túl jövedelmező. Eztán egyedül csinálom és elektromos gitárral kizárólag.
Az idő annyira rossz megint pár napja, hogy szinte egy álom a pár nappal ezelőtti napos kalandozás a tengerparton. Fekete felhők olyan magasságban, hogy az amúgy jellemzően alacsony ir házak kéményeit szinte érintik. Attól félek, hogy valamelyik ki is szúrja és elered a fekete eső.
Vagy az nem igy lesz?

Utcazene

Szerdán rávettem magam, hogy megnézzem, milyen dolog a hétközi utcazene. Ahhoz azonban, hogy megértse mindenki, miért nevezem a fél 10-től fél 11-ig tartó utcazenélést délutáni programnak ki kell, hogy térjek az Irország földrajzi jellemzőire.
Talán mert északabbra vagyunk (és ne felejtsük el, hogy GMT vonalán, azaz egy órával amúgy is később sötétedik), a helyi idő szerint 11-kor még szürkület van. Nehezen szokja ezt meg a magamfajta éjjel aktiv ember. Mikor azt érzem, hogy éjjel van, addigra 1-2 már az óra.
Szóval a délutáni utcazene más hangulatú, nem annyira "vidámak" akkor még az emberek, sőt az idősebb korosztály is nagyobb számban merészkedik ki a Temple Barba.
Akkor megint adódik egy emliteni való. Miért szokatlan az idős korosztály nagyarányú feltünése Irországban? Irországba a 30. szülinapomon érkeztem, és ezzel másnap már a lakosság 50%-ánál mondhattam magam idősebbnek. Aki fiatalnak akarja érezni magát az ne ide jöjjön, főleg ne pont a statisztikai mediánt a harmincadik évét betöltve. Igazolhatjuk ezt a megállapitás, ha jól körülnézünk. Sok helyen, hotelekben, a rendőröket, vagy egy éttermet nézve az ember valami úttörővasútban érzi magát. Fiatal ország.
... de korosztálytól függetlenűl szeretik a zenét. Jobban kerestem egy óra alatt kint az utcán (csak egy óra, mert lemerült az erősitőm akksija), mint utoljára amikor Magyarországon dolgoztam egy nap alatt.

Munkaügyben a helyzet sajnos kissé állóviz. Az ügynökség azóta sem jelentkezik, én már finoman biztattam kétszer őket. Önéletrajzokat passzolgatunk továbbra is. Tegnap például Portmarnock-ban adtunk le pályázatot, majd egy másfél órát ültünk a Portmarnocki tengerparton. Homokos és végtelen. Nekem a sziklás Howth jobban tetszik. Amúgy 4 kilóméterre vannak egymástól

Ja és az időjárás. Let's tollkabát the wether.
A négy nap felhőtlen, vörösre égetően napos, ragyogó, igazi nyári idő után, tegnap óta hideg, este köd, eső, ködszitálás. De ha pár nap múlva megint 4 napig ragyog a nap, akkor nem bánom. Ideérkezésünkkor a ház egyik oldalán vihar volt, a másikon hétágra sütött a nap, majd tiz perc múlva helycsere és ismét. most már ha valamilyen idő van, az kitart 4 napig. Ez a legújabb verzió. Minden estere mondhatjuk, az idő elég változékony

Üdv

hétfő - kalandtúra

Egy testvérpár az alsó szobából Dávid (Silent Bob) és Gábor. Gábor valamelyik nap kitalálta, hogy hétfőre kalandtúrát szervezett. Ez tetszett. A Howth-on nézett ki sziklamászó, vizbe-ugráló, strandoló helyeket. Fotókat mellékelek, a howthi félsziget szépségét szavakkal már elcsépelt lenne leirnom. Házunk fekvése okán 10 perc alatt ott voltunk menetrendeszerinti busszal a természetben. Jókat mászkáltunk a sziklákon meg jól kinéztünk ugráló helyeket, Gábor dagály idején látta először, igy 3-4 méteresenek hirdette őket én úgy nem láttam, de apálykor az biztos, leglább 6, de a legszebb ugróhely 10 méterrel volt a viz felett. A viz viszont nagyon hideg igy a fürdés részét kihagytuk.
Röviden ennyi.
Most hivatalokba kéne mennem, adó hivatalban lejelentkezni, könyvtárba beiratkozni, hozzáteszem, hogy a könyvtár ingyen van. Könyvek, DVD-k, Audió cédék. Szeretnék néhány csemegét onnan beszerezni. Egyébként végre megjött a bankszámlaszámom.
Nem lettem itt sem mániákusa az angol nyelvnek, de kötelességemnek érzem, hogy nagyon magas szinten megtanuljam itt. Meg el is várják természetesen. Nem mondom, hogy nem izgalmas az új nyelvkörnyezet, de valahogy szakbarbára lettem a spanyol nyelvnek, ha idegen nyelvről van szó.
Hogy mennyire igy van, arról annyit, hogy angol nyelvkönyvek helyett inkább spanyol nyelvű könyveket hoztam magammal, bár olvasásra többnyire csak a double deckeren jut időm. De a Száz év magányt befejezve tuti, hogy kötelezettségemnek teszek eleget és elkezdek angolul olvasni. Azt már tudom, hogy James Joyce-ot. Nem csak azért mert itt minden második szobor, vagy utcatábla hirdeti, hanem Flóra olvas most tőle valamit és ő mondta, hogy a Howth-ról ir. A Howth-ról amiről én meg mindig beszélek. Ez már elég izgalmasan hat.
Na viszlát,
Gergő

ui.: Kocogi túlélte a kagyló-próbát. Láthattok képet a képtárban, ahol Kocogi a naplemente rózsaszines árnylatában áll a vizparton. Ott szedte első mull kagylóit, amit aztán megfőzött és tágra nyilt szemünk előtt megette. Túlélte, s ezzel valószinüleg szinesedni fog alföldi konyhaművészetünk.

A feltöltött képeket megtaláljátok a szokott cimen:
http://www.kep.tar.hu/komager/50487640/
Az utolsó képek értelem szerűen az utolsó bejegyzéshez tartoznak

Az első munka

nem volt könnyű. Soha nem csináltam még ilyen bankett felszolgálást. Egy négycsillagos hotel volt Malahide-on, ami egy gyönyörű strandos tengerparti rész, hozzánk elég közel, még északabbra. Szóval még nehezebb úgy csinálni, hogy még angolul sem nagyon értek. Más az ügynökség, ahol szépen a számbra rágva adják elő a dolgokat, én meg szinte mindent értek, de más a rendezvény, ahol a supervisor hangosan hadarva orditja el a számomra még teljesen ismeretlen teendőt. Egy kisebb hibával azonban végigcsináltam a dolgot. Kisebb-nagyobb. Na jó hozzányomtam egy forró acél tea-kiöntőt egy nő vállához. Utána meg addig sápitozott, hogy gondoldoztam, hogy le is ütöm vele egy mozdulattal, mielőtt még a sápitozására lesz figyelmes a supervisor és hazaküldenek. De sikerült megnyugodnia Mrs O'brian-nek. Elég komoly kékvérű ir társaság volt egyébként a vendégsereg (240 fő), akik licitáltak valami képekre. Én egyet láttam, egy bekeretezett Harry Potter plakátot. Nem mondom, hogy izléses darab egy ir kastélyba, de azért ezer eurókért csak elkelt. Gondolom amúgy, hogy a kis szemüveges gyerek szinész irta alá. Szóval sikerült az első munkanap, taxit is fizettek éjfélkor haza, úgyhogy oké. Amúgy fél hattól voltam fél tizenkettőig, ami nem rossz pénz egy szombati (másfélszeres szorzós) napon. Megünnepeltük szolidan utána Dávid 22. szülinapját.
Ma pedig, ma pedig, megyünk és beszerezzük a tenger gyümölcsét a Howth-on és főzünk egy jó kagylólevest.
Amúgy már nagyon hiányzik egy nagy túra. Megnézném a vidéki irországot. Egész jónak képzelem ahhoz képest, hogy az "agyonzsúfolt" Dublinban is (ami a lakosság eloszlását illeti) utazgatva néha legelőket, vagy szántókat látok. Amúgy meg minden utcának van egy irfocipályája, ami szerintem nagyobb is az európai focipályánál. És rengeteg park. Mint irtam, tőlünk elég a Howth-ra kimenni, ahol az ember nem lát sehol egy lelket sem, csak a tenger, a sziklák, dombok, meg a mindenhol zöld fű. Remélem az időjárás is kihúzza igy nyár végéig. Szuper az idő. Csak a napon kell nagyon vigyázni. Valahol hallottam, hogy az ir nap azért éget jobban, mert a jellemzően szeles idő mindig tisztán tartja a levegőt, nincs légszennyezés ami megszűrje a napfényt. Ez igy igaz. Annyira le vagyunk égve még most is a tegnap előtti kirándulástól, hogy Kocogi azóta napra sem bir menni.
Még egy kicsit irok a nyelvről. Az irek akcentussal beszélnek, de nem hiszem, hogy azért nem értem őket. Szerintem simán megérthetőek lesznek remélem egy-két hónap múlva. Irodákban a fehérgallérosok nyilván sokkal szebben érthetően beszélnek. De az egyszeri ember... elég megemlitenem, amikor a kagylógyüjtésünk során találkoztunk egy párral, akik szintén ebédrevalóért mentek a partra és megkérdeztem tőlük, hogy ehető-e az általunk annak vélt kagyló. Válasza csak a bólogatásából győzött meg, hogy próbáljuk ki. Az u betűt u-nak mondják (mily meglepő), ezt az egy fület szúró fonetikai eltérést ismerem fel biztosan. Tehát Dublin. Mi pedig a szuton-on lakunk.
Az utcazenész cimborám Andrew, akivel a tegnap előtti estén játszottam felváltva, tegnap egész este hivogatott, de ki voltam kapcsolva. Nagyon jó hangú srác, nálam fiatalabb vagy 5-6 évvel, ügyesen is gitározik, bár lehet, hogy csak a játékanak az egyediségét értékelem túl, de ha valaki az utcán zenél azt csak hiper hangos orgánummal tudja sikerre vinni. Most kamatoztatom ezt a képességem. És hát Andrew is kamatoztatta, hiszen 50-50-be osztottuk a bevételt. Én nagyon örültem neki, mert ő foglalt helyet én meg igazából gitárt sem vittem be a városba, de egy pár új szám megtanulása után már egyedül szeretnék kiállni az elektromos gitárommal, mert még mindig nem eléggé rentábilis az utcamuzsika. Aki kiváncsi rá, annak leirom, hogy 40 eurót szedtem össze egy óra alatt. Ezt túlzás nélkül egymagam, de utána elosztottuk Andrew-val a gitár gazdijával, meg a hely első foglalójával. A bökkenő csak az, hogy itt az éjszakai járat ritka és 4 euró. Úgyhogy az utcazene is csak akkor jövedelmező, ha az ember tényleg profin készülve csinálja, bár az érzés amit adott és remélem fog is még adni nem igen kifejezhető anyagiakban.

Na minden jót lassan elpostázom kör-emailban a linket, hogy olvassa is valaki a blogot:)

Sziasztok,
Gergő

tomorrow same place same time...

...szoritott velem kezet 15 ir fiatal és néhányan még tovább skandálták az ott lévő körülbelül 40 főből: We want more, we want more...
Azt hiszem sikerként értékelhetem az első, még mindig nem tervezett utcazenélésem, csak egy kölcsön gitárral játszottam egy órát, szegényes repertoárral, de az emberek megőrültek. Ez nem éppen az én érdemem, hanem az ireké. Megőrülnek a zenéért és hihetetlen lelkesedés tör ki belőlük egy ismert szám hallattán és nagyon megbecsülik azt aki játsza. (bár azért nem éreztem magam én sem rossznak) Itt nyoma sincs az oly tipikus magyar ironiának, a lelkesedés kitörő és teljesen őszinte.
összesen körülbelül 200 ember körül lehettek akik megálltak hallgatni. Csodás érzés, úgy érzem, hogy befogadott Dublin. Az irek nagyon közvetlenek, barátkozósak és van bennük valami rokonszenves, de ugyanakkor főleg a legfiatalab korosztályban valami durvább vadság.
Ezzel a közszerepléssel, ami még a tegnapi kirándulós napom lecsengése volt azt hiszem kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb napja volt ez a péntek.
Ma pedig hamarosan indulok első külföldi munkámra. Egy közeli tengerparti hotelben fogok felszolgálni. Tényleg izgulok, mert még ilyet nem csináltam, bankett vacsora. Kocogi okositgat, meg megmutatja, hogy kell inget vasalni én meg megint csak tanulok. Na meg cserébe angolul tanitom, legalábbis a kiejtésre.
Most készülődök,
Gergő

holiday

Vagy ahogy itten mondják magyarul, Offos voltam (by myself). Ma reggel úgy döntöttem, hogy hagyom a melót, az álláskeresést és elkezdem élvezni, hogy egy új országban vagyok, egy karnyújtásnyira a csodálatos helyektől. A nap is rásegitett, hogy jól induljon el a harmadik hetünk itt, sőt most mindketten Kocogival naptól leégve agonizálunk itthon 20,44 kor a ragyogo napsütésben. Nem tudom emlitettem e már, de itt nem akar alábukni a napkorong fél 11 előtt. Visszakanyarodva, igy szoltam Kocoginak, gyerünk és fedezzük fel a csodát (a Howth félszigetet). És igy is lett. (http://www.kep.tar.hu/komager/50487640/30514608#2)
Életbe léptettem a keptar.hu oldalam, úgyhogy mostantól a szövegben talált linkekkel máris vizualizálhatjátok az útleirásaim verbális élményeit. csak másoljátok egy böngészőbe kijelöl, ctrl c, ctrl v és minden képet nem rakok fel linkként, nézzétek végig a nyilakat használva
Csodálatos, akár a Nápolyi tengarpartot idéző helyszin a mai napsütésben. Tessék megnézni a képeket! Találtam egy világitó tornyot, amit szeretnék elfoglalni (http://www.kep.tar.hu/komager/50487640/30514611#2)
És Kocogi barátom új hobbira talált ami az ételkészités művészetét gyakorolhatja. Kagylókat és tengeri pókokat szed holnaptól és azt fogjuk enni. (http://www.kep.tar.hu/komager/50487640/30514715#2)
A tenger gyümölcsét egyenesen a tengerből! Hisz gyalog kevesebb mint egy óra alatt értünk a házunktól ebbe a kis lagunás, zöld füves, vöröses sziklás, gyönyörű türkizkék vizű kis Édenbe. (képek többet beszélnek róla, bár csak a telefonommal csináltam sajnos)
Egy itteni szakácskönyvből és egy a parton gyüjtögető érthetetlenül ir akkcentussal beszélő pártól megtudtuk hogyan kell elkésziteni a kagylót, mik a veszélyei (véletlenül sem lehet kinyilva egy kicsit sem).
Egyéb iránt a parton ücsörögve rájöttem, hogy a frissen elkészült számaimhoz hol fogok videóklippet késziteni. Ott. Dávid, vagy inkább Kevin Smith, vagy akár Silent Bob lakótársam (http://www.kep.tar.hu/komager/50487640/30515238#2) és testvére Gábor videó felvevőt akarnak úgyis venni, akkor pedig azt mondom, pont végig ez járt az utazás elején a fejemben, itt klipforgatás! Hogy miért? Azért mert egy szép klipp élvezetes látvány a zene mellé, illetve a Youtube nem egy rossz forum, szeretném egy kissé itt publikálni a kedves gyermekeimet a dalaimat. Egyébiránt mindenki tartsa szabadon a kisebb nagyobb emailes tárhelyét, mert nemsokára küldöm nektek ezeket a dalokat, 4-et, szeressétek őket ők is szeretni fognak titeket!

Üdv,
Gergő

negyvenöt perc késés

negyvenöt perc késés az állásinterjúról. Igy értem ma be egy számitógépes helpdeskes állás interjújára. Ezzel nem a késős szokásomat kivántam feleleveniteni, hanem nem találtam oda, kicsit bonyolult volt és több mint 2 óra. Ez itt már megszokott. Pont emiatt meg sem lepődtek. Itt nincs idegeskedés, eddig legalábbis nyomát sem láttam. Leültettek kitöltöttem a baromi nehéz tesztet és külön elmondták a tudnivalókat. De nem nagyon értek a számitógép szoftverekhez úgyhogy nehéz lesz eljátszanom az ellenkezőjét, sőt már ezen a teszten sem sikerült. Majd meglátjuk jövő héten az eredményt.
És ahogy igértem minden nap leirok egy-egy érdekes dolgot ami korábban történt. Ma ez kettő lesz:
Először is, hogy Dublin mennyire kicsi, mármint nem területileg, de lakosságát és belvárosát tekintve Kocoginak korábban pedzegettem, hogy tuti találkozunk Munyival, bár Kocogi ugyan nem tudja ki ő, de ő is hallota, hogy kint van. Buszra várakozva az Eden's Quay-en meg is láttam Munyit, egy bicajra felpattani és tekert, mint minden tisztességes bicajos-futár. Ő nem vett észre. That's it. (azaz 'ennyi', ezt ma tanultam)
Második fejezet:
A tegnapelőtti hoteles interjúmon történt, hogy a szállodába beérve a Marihuana cha cha cha szól. Az eredeti, nem a kinos második verzió. Csodás a dallam, csodás a ritmus és csodás lett a kedvem is, ahogy egy jó kockásan öltözött hosszú szakállas talán ir earl jelentkezett be a véletlenül szintén ir recepciós srácnál, és épp a golfpályáról faggathatta, amiközben én együtt énekeltem magamban a magnóval ezt a kedves kis magyar dalt.

Cha Cha csá!

Suttonparkers go!

Sziasztok!

Elkezdem végre a blogomat, remélem, hogy a mulatságos, vagy intellektualitással enyhén és Guiness-szel erősen átitatott hangvételű blogom az informáláson kivűl is kellemes perceket szerez nektek barátaimnak.

A kronológiát most elfelejtem bár úgy szerettem volna kezdeni, de inkább majd csak visszautalgatok a korábban történtekre úgy "apropóból" fakadóan. Ma sikerült az első munkát kiharcolnom, szombaton egy szállodában fogok banketten felszolgálni. Egy öt órás munka lesz, jó bemelegitésnek és egy kicsit mélyviznek, mert már nagyon rég nem szolgáltam fel, pedig az ügynökség aki kiközvetitett nagyon bizik az általam teljesen felismerhetetlenre cicomázott gyakorlatomban és a valós iskoláimban. Én valahogy sehol sem félek. Egy interjún sincs bennem szorongás, az esélytelenek nyugalmával folytatom le az angol elbeszélgetéseimet és elég jól megy, magam is meglepődtem. Nagy bennem az elszántság, ennyit utoljára 20 évesen Pestre költözésemkor tettem munkaszerzés céljából, akkor sikertelenül, remélem most sikeresebben.
Első nagy lépésként egy lengyel fodrászatban levágattam a hajam. Nagyon gyerek fejem lett. A jobb fajtából. Olyan undoritó. Identitás zavar lépett fel elég komoly szinten. Ha észre veszek egy képet a kirakat üvegében azt látom "jé, egy lenyel falusi bevándorló, nem! Én vagyok". Ennyit erről, többet egy szót sem. De tényleg nagyon lengyel és méginkább 80as évek!
Egyelőre ennyi, mert ki kell vezetnem a reptérre. Jobb kormányos kocsival, nagyon dodzsem hangulata van! Üdv mindenkinek!