Munka után munka, az új Havierom és gondolatok

A hosszú csönd oka a sok munka volt. Egy ideig két helyen dolgoztam felváltva, egyik helyen reggeltől délutánig a másik helyen délutántól estig, néha majd' reggelig. Aztán a Marine hotelt az első munkahelyemet otthagytam a másodikért, ami a gyönyörű Howth kikötőben lévő Baily Hotel volt, majd ezt pedig az idegbeteg, fura stílusú szálloda-vezető Sky miatt. Amúgy utolsó örökségem arról a helyről a heti fizetésem mellett egy új barát lett, akivel az első nap után egy hullámhosszra kerültünk hasonló szemléletünk miatt. Javier egy spanyol srác Logroñoból és mióta megismertem, megismertük Flórával sokat lógunk együtt. Parkok, múzeumok, kocsmák satöbbi. Ő idejött angolt tanulni és meg spanyolul tanulok tőle. Mindig meglepődöm amúgy, hogy sokkal több szót tudok spanyolul még a kint töltött több mint két hónap után is. Mit tesz az olvasás. Lomb Katónak ezúton üzenem: igaza van Kati néni. A legjobb módszer a nyelvtanulás elkezdésére könyveket olvasni. A második lépcsőfok már az én szakvéleményem, de azt hiszem mindenki osztja, ki kell költözni nyelvterületre. Persze ez sokkal radikálisabb lépés. Boldog aki megteheti. Na már most ami az én szerencsém, hogy Irországban (is) az angol után legtöbbet beszélt nyelv a spanyol. Úgy értem rengeteg spanyol ajkú ember él, nyaral, lófrál ebben az országban, már-már kezdem elhinni, hogy több mint spanyol.
Lezárva röviden, most ismét lóversenyeken és egyéb rendezvényeken dolgozom jó pénzért hétvégenként, meg újra konyhákban hétközben.

És akkor egy kis objektiv felsorolás fejezetekbe szedve, csak azoknak, akiket érdekel Irország lakoságának szokásai, az élet minősége, mit gondolnak a világban elfoglalt vezető helyzetükről a gazdaság tekintetében, vagy akár rólunk magyarokról. Jó olvasást.


A SZÜRKE MELEGITŐNADRÁG

Nagyon rég szeretném leirni ezt. Ha van olyan, hogy modern népviselet képezeljük el, hogy van, akkor az a szép világosszürke melegitőnadrág. Nem túlzok, akinek ez nem szúr szemet annak csak azért mert a kinai-piacos csikos susogónadrágoktól ami a mi hazánkban is teret hóditott diszkrétebb szinű (a csikok nélkül) és szinte hangtalan (semmi susogás). Hétközben lazán hordják a lányok soppingolni, mozizni, gondolom plázázni, bár oda nem járok ki terepre megfigyelni. A macitalp szerű lábbelivel kombinálva hordják túlnyomó részt a nőegyedek, nevezzük ormótlan velúrbőr-csizmának, ahhoz hasonlatos, amiben az ember legkisebb lépését tette meg amely nagy lépés volt az emberiség számára. Bedugva!!! Nagyon fontos! A stilus! Nem ragozom tovább. A fiúk sportos, lezseren elegáns viseletének ugyanúgy elengedhetetlen kelléke, amit akár galléros inggel és kötött pulóverrel, mellénnyel kombinálnak.
Az alsóbb tagozatosok viselete az angol premier league mezek egyike, ami sajnos anyagánál fogva nem éppen szellős.
Az idősebbek viszont elegánsabbak itt is. A lezserség fölött náluk dominál valami tiszteletadás maguk és mások felé a viseletükben.


DUBLIN ÉS A KÖZLEKEDÉS

Dublinnak azt hiszem a tömegközlekedés a leggyengébb oldala és a legdrágább mindenképp. Szóval klasszikusan szólva a Dublini tömegközlekedés drága, de sz@r. Dublin nem egy metropolisz, nem lakik benne több millió ember, én még máig tartom, hogy fél milliónál nem több, ha megpróbáljuk valahol meghúzni a város határát elválasztva a külterületektől. Idegenforgalma viszont forgataggá teszi a belvárosát. Viszont a sok kertváros miatt, a hatalmas parkok miatt területileg igen nagy. Emiatt a tömegközlekedés igen fontos tényező. Metrója nincs. Az otthoni hévzez hasonlitó Dart egy gyors és megbizhatóbb, sürübben járó vonat, de a Bus Atha Cliath járatai hálózák be csak az egész várost. Buszra hagyatkozni viszont elég lutri. Eléggé össze-vissza jár, kimaradozik egy-egy járat és még a menetrend szerint is sok csak félóránként jár. Figyelembe véve, hogy néha átt kell szállni ez már 2 akár 2,5 órás utakat is eredményezhet. Éjszakai járat van mondjuk kétszer egy éjszaka, de vasárap egyáltalán nincs, marad a taxi. És ami nekem a legkevésbé érthető, vasárnap 8,30-ra reggel nem tudok beérni semmilyen tömegközlekedéssel, mert vasárnap 9-kor indul meg igazán a közlekedés, majd vagy három-negyed óránként közlekednek.


ÁLTALÁNOS VÉLEKEDÉS A MAGYAROKRÓL, KÜLFÖLDIEKRŐL

Javierrel álltunk egy gyorsétkezde előtt, amikor is két fiatal srác szóbaelegyedett velünk, valami részeges baromság kapcsán. Javiertől kérdezték, honnan jött. Mondta spanyol. A srácok kissé megkönnyebbülve mondták neki, az jó, mi azt gondoltuk franciák vagytok. Én mondtam, hogy én magyar vagyok. Erre mindkét 25 körüli srác szeme felcsillant és kezetfogtak velem, hatalmas mosollyal az arcukon és kérdezték, hogy érzem magam Irországban, miennek találom az embereket. Késői órára való tekintettel nem tudtam meg, hogy mi az oka a szimpátiájuknak.
Másnap a kocsmában ülünk Flórával. Na ez az a hely ahol a világon mindenütt beszédesek az emberek. A külvárosi kocsmákban csak irek vannak, mert nem igazán spórolós este egy igazi ir-kocsmában eltölteni egy éjszakát, de azért kihagyhatatlan élmény. Kocsmákról később. A dohányzóban ülve én egy öreg és fekete sörtől vidám halásszal énekeltem (csak szakmai tapasztalat-csere okán, hisz ő is énekes volt valaha) amikor is szép lassan nagyobb társaság gyült körénk, jelent ez 4-5 főt. Mindenki érdeklődése felénk terelődött érthetően, egymást látják eleget. Megkérdezték honnan jöttünk s a válasz után derűs arccal reagáltak, nagyon sok jót hallottam a magyarokról! Állitólag nagyon kedves vendégszerető és tisztességes nép. Hizelgő volt ezt hallani, de ők sem neveztek meg semmi konkrét forrást, de a jót szivesen elhiszi az ember. Eddig általános, hogy mindenhol lelkesen fogadják a magyarokat. (mit nem tett az országimázs központ :)))) )
A nap mint nap felrebbenő új hirek, amik Irország dübörgő gazdaságát hirdetik ki, a kocsma szóvivője szerint csak meghamisitott adatok (hol is hallottam az utóbbi években ezt rengeteget?) és Irország nagy bajban lehet évek múltán, mert ahogy kivettem Irish-Publish-English-ből attól tart, hogy a vendégmunkások kiviszik a pénzt az országból és ez előbb utóbb meggyengiti a gazdaságukat.
Erre csak annyi gazdasági okoskodást füzök hozzá, hogy hallottam olyanokról, hogy az irek is igen komolyan fektetgetnek be az országunkba. Szerintem ők is ki fognak vinni annyit ha nem tizszer annyit. Idelopjuk-visszalopjuk, kihozzuk bevisszük, hát ahogy a brazil nemzeti bank elnöke Manu Chao mondta a napokban a szigeten járva, ideje lenne már, hogy ledöljenek a határok, nem kellenek új falak.

Megéheztem, a napokban folytatom, Üdv,
Gergő

(kép: Flóra Simpson)