Galway - Hazelnut

Újra nyaralás érzésem volt két napig. Bár ez az évem még csak kirándulásból, utazásból állt, már kezdtem egy kicsit hiányolni egy jó kis lazitost városnézést. Nagyon húzos volt a hetem és izgalmas tud lenni eléggé, hogy végre magam keresem meg a pénzt, amiből élek és szeretnék csak abból élni, amit magam keresek meg. Flórával tegnap este ünnepeltük egyéves találkozási évfordulónkat Galwayban.
Új képeket tettem fel, nézzétek meg őket a
http://www.kep.tar.hu/komager/50487640?o=36#2
oldalon, mindegyik után irtam egy rövedke leirást.
És egy sztori amit a képekből nem ismerhettek meg:
Egy bőséges fish and chips, chicken chips ebéd után beültünk egy sörre kávéra az első igazi ir-kocsmába ahol megfordultam. Öregek a pultnál, mindenki ismer mindenkit, szóval kocsma, de szép ir pub kivitelben. Kiállitásokról kiállitásokra jártunk éppen, merthogy Galwayben kutúrális hetek vannak. Mi kell még egy jó naphoz? Egy lóverseny, egy igazi fogadás és szurkolás, hogy a mi lovunk fusson be elsőnek. Szóval ülünk a pubban, mire kapunk egy-két sorsjegyet, amivel a mellettünk lévő Bookmaker irodában beváltható 5 eurós kupont nyerhetünk. A harmadiknál csak meg is nyerjük, egy kisebb segitséggel, mert hát ki vágná rá igy egy Guiness után, hogy ki nyerte meg a 2006-os Galway Race-t? Én nem. (Talán hat vagy hét után) Átmentünk a fogadóirodába, Flóra hirtelen ötletére a 20 nevező ló közül arra a lóra tettünk aminek nevének betűi között a F L O R A betük a legtöbbször előfordulnak. Illetve, szerettünk volna arra fogadni, mert az első két kiválasztott ló nem indult mégsem a futamon. Közben egy gyorsan segitségünkre siető hozzáértő magyarázta nekünk, hogy Hazelnut és zsokéja egy komoly eséllyel induló páros. Harmadikra a módszerünknél maradva ki is jön Hazelnut. Ő indult is. Háromnegyed óra volt a futamig, pont elég még egy kiállitásra, ami egy sarokra volt tölünk és egy szoborromboló, természetvédő aktivista munkásságáról szolt. Na de vissza a Lovihoz, mert mindjárt kezdődik a futamunk, mindenki a tévéképernyőt vizslatja.
Hazelnut végül rajthoz áll. Hazelnut a végén kullog eléggé kiszorulva külső ivre. Na ezt hogy fogja behozni a lovunk. A legkevesebbet ebben a futamban, 7-szeres oddsot ad az iroda, mint még másik két lóra a húsz induló közül. Nem vagyok nagy lóversenyszakértő, (bár múlthéten már bankettpincérkedtem egyen) de nem tudom elképzelni, hogy ekkora hátrányt hogy lehet behozni. A zsokénk úgy látszik mégis tud valamit, mert elkezdi a lovát úgy hajtani, hogy az lassan csak elkezd gyorsabbnak látszani mint a hátsó szektor többi lova. De az első háromban még mindig három másik szintén borzasztó gyors ló. Hazelnut most már harmadik, de közel a cél. Ennyire futotta, vagy meglehet még? Haselnut robog a második helyre, ez igen, csak tud valamit a zsoké, most már valahogy be kéne hozni az elsőre és...és... eléggé együtt haladnak az élen és..
...MEGVAN!!!
Ugráltunk a csodálkozó helyiek közt. Felmarkoltuk a pénzt, egy válon veregetés a Hazelnut-ra biztató tippadónak (gondolom úgysem hitte el, hogy a kalkulációnk szerint fogadtunk rá) és irány a dokk...
Szóval akaratlanul is hódoltunk egy kicsit az itteni hobbinak, a lóversenyezésnek.
Amúgy találtunk egy jó kis antikváriumot, ahol 1 euróért vettem egy egynyelvű angolszótárt, Flóra kiturt egy Ir tündérmesék cimű könyvet, meg Joyce Dublinerjét, hasonlóan alacsony árért. Nagyon jó kis kirándulás volt, amit meg kell, hogy ismételjünk hamarosan, mert a Moher sziklákhoz nem sikerült kijutni. A retur buszjegy Dublin-Galway közt (három és fél órás út) 18 euró, mig Galwaytől a Moher sziklákig a nevetséges távolságon 19. Szóval marad legközelebbre amikor már tényleg bérelt kocsivan járjuk be közép-Irországot, meg Galway-t.
Amúgy megvan az első fix munkahelyem a Marine hotel, de erről majd később, mert elálmosodtam egy cseppet,
Jó éjszakát