Thursday, July 12, 2007

fókák, konyhák, katonák


amik leginkább emlitésre méltóak az elmúlt napokból.
Fókák a Howthon. Most már kiderült, hogy ez nem valami Swift féle mese itt, hacsaknem mi is a szereplői vagyunk, hisz a saját szemünkkel láttuk a fókákat őkpedig az ő saját szemükkel figyeltek minket, szánalmat ébresztve az emberben, és állatetető ösztönöket beinditva a túristában, hogy dobjon még be egy két macskacápát, amiket nagy ládákban pakolnak ki a partra a halboltosok, hogy ne maradjanak éhen a fókák sem. Egy oly jellemzően ir halászhajó kikötőben történt mindez. Vétek lenne erről nem közölni fotót úgyhogy teszek fel képet a szokott helyre.
Konyhák. Assziszem a konyhanyelvet kezdem mettanulni, mivel leginkább üzemi konyhákban dolgozom hétközben mint fehérmosogató. Délben jókat eszem mindenhol, kiválaszthatjuk a menünket és mivel magunknak is szedjük ki, nem is egy adag lesz az sohasem, hanem kettő. Nagyon sok új angol szót tanulok, úgymint vedér, mosogató kefe, gumigesztyű, seprű, lapát, mixer-gép, dagasztógép és pár igét is, ezt mosd el, ide tedd, seperj fel és a kedvenc mondatomról ne feledkezzem el, "köszönöm, mára ennyi"
Katonák. Életem legjövedelmezőbb, meg egyik leghangulatosabb munkája volt a legutobbi szombat esti, ahol egy hatalmas katonai buliban szolgáltunk fel. A katonák korrektek voltak, szeretem, ha a munkám során a szemembe nézve köszönik meg amit felszolgálok. Ezek mind ilyenek voltak. Szimpatikus és iszákos helikopterpilóták, meg még nem tudom kik, de voltak olasz vendégeik is, érdekes este volt. A host munkáimat jutatta eszembe, azzal a különbséggel, hogy itt azért nem mertem megkostolni a borokat, limoncello-t satöbbi, mig a pesti rendezvények zöméről nem mentem haza makulátlanul józanul. De az Irish pipe - vagy ahogy otthon egyedül ismeretes skót duda - hangja, a zöld gyep, a helikopter felszállása nagyon jókedvűvé tett. Két magyarral dolgoztam együtt amúgy volt 24 pincér a Noel Recruitmenttől, ami egy alkalmi munkákat közvetitő ügynökség, aminek a kenyeremet, meg remélem nemsokára a kocsimat köszönhetem. Jó volt magyarul beszélni munka közben. Már hiányzott egy kicsit, de amúgy már elég jól elboldogulok az angollal is és ami kellemes meglepetés, hogy majdnem napi szinten beszélek spanyolul. Erre a rendezvényre például egy Uruguay-i sráccal utaztam együtt az aznapi személyzetnek bérelt buszon, akivel elég jól összehaverkodtam, a munka végén a Temple Barban meg is ittunk egy sört és számot cseréltünk. Nagyon szimpatikus lett az elején, amikor kiderült, hogy még azt is tudja, ami Európa térképét illetti, hogy Szerbia és Montenegro különvált az utóbbi időben. Egyébként German-nak hivják és valóban jelez is valamit a név, hiszen szőke haja, meg a kék szeme arra utal, hogy német kolónia leszármazottja. Egyébként a neve itt a Hermann-nal egyezik meg és a spanyol nyelvben vagyis hazájában úgy is ejtik.
Ezt csak azért irtam le, mert sosem tudni kivel fogok még találkozni, kivel nem, de napi szintűek ezek az ismerős szerzések, főleg, hogy esténként igen gyakran az utcán zenélek. Ez a végére mindig társalgási forummá válik. Tegnap este egy lány csapodott társaságunkhoz aki Kolumbiai származású, de Olaszországban él... illetve hát most Dublinban, valamilyen filmezés művészetet vagy mit tanul és nagyon egyedül van, nagyon megtetszett neki a zene hát velünk tartott. Ami ennél is jobban tetszett neki, az Flóra neve sokat beszélgettek, Flóra sem unatkozott, sőt elég jól érezte magát, táncolt is meg együtt énekelt velünk. Szóval filmezést, nekem meg célom most egy videoklippet késziteni, utána meg mégegyet. Lehet, hogy még a segitségét kérem. Amúgy a zenénk elég impulziv tényleg. Az e heti Jokerszámom a Loosing my religion, amit Andrew-val végig kétszólamban éneklünk és elég ütős, főleg, ha erősitőt is használunk. Amúgy egyre jobban gitározom. Mindent, csinálva lehet megtanulni és én az utóbbi időben elég sokat butultam gitárból. Egyébként majd valahogy rakok fel a netre számot amit az utcán adunk elő, csak még nem tudom, hogy vegyem fel. Amúgy olyan dalokat játszunk a legnagyobb sikerrel, mint: One (természetesen, itt a U2 kötelező, amúgy lehet, hogy meg is vernének az ir tömegek), Save tonight, Under the bridge (az örök sláger), a felülmúlhatatlan sláger a Wonderwall (naponta 5-6-szor kérik), amit még nagyon imádnak az emberek az Bob Marley. A Redemption song kapóra is jön repertoáromból.
Remélem a hosszabb szünet után még maradtatok páran akik olvassátok a blogot!
Jó éjszakát

2 comments:

Fügedi Tamás said...

Na, írok már valamit, mert nem jó ez így, hogy senki sem reagál! Meg egyébként is törzsolvasója vagyok e blognak, haha! Látom, azért most sem unatkozol. Írnék még, csak baromi nincs most időm, mer' ugye dolgozni is kéne... Péntek meg meló. Elég hülye párosítás. ;)

Linda said...

Szia Gergő!

Ma igazán tobzódhatsz a commentekben, egyszerre kettő is!
(Azért olvasni rendszeresen olvasom.)
De hol vannak a fókák?

Puszi: Linda