Wednesday, July 18, 2007

Az eső szakadt...


...az ablaktörlők nyugtalanul jártak, a Dún Laghoire-ből visszafelé vezető út sötét volt és kihalt. A tenger közelsége éreztette végtelenségét. Éjfél után járhattunk nem sokkal. Az ázott aszfalt csillogva verte vissza az időnként szembe jövő kocsik fényét, amik megint ezer darabra törtek a nedves szélvédőnkön, majd kitisztult minden egy varázsütésre, ahogy a szélvédő integetve átfutott szemünk előtt, majd újra minden sötét. A taxi-sofőr kimérten és halkan beszélt, mintha csak nem akarta volna, hogy rajtunk kivűl más is meghallja, amit mi izgatottan hallgattunk.
- Igen ő létezik. Sokan látták már és sokan látják még a mai napig is. A neve Banshee. Hosszú ősz haja van és ha megjelenik akkor ott valaki hamarosan meg fog halni. Sokan mondják, hogy csak népmese, de létezik. -
Kövérkés kopasz fejétől először inkább félelmetes ábrázata a legenda elővezetése közben átváltozott egy kedves mesemondó élettel teli arcává, mimikái egy gyerekcsinyre biztató nagyszülőiével lettek hasonlatosak. Mindhárman némán ülünk az autóban és hallgattuk a mesét.
- Elég hallani a hangját is ahogy sir. Ez eléggé megrémeszti gyakran az embereket, hiszen nehéz megkülönböztetni a hangját a macskákétól. Hosszú fehér haja van néha a hajszálát hagyja ott valahol, megüzenve a halált - mesélte igazi átéléssel - egyszer én magam is láttam. A feleségemnél voltam, még talán jegyben sem jártunk, amikor hazafelé úton megláttam mint egy árnyat. Apámnak meséltem, ő is látta aznap otthon.
-És, meghalt valaki?
Tettem fel az evidens kérdést néhány másodperc múlva. Csak annyit válaszolt:
- Nem törvényszerű, hogy utána egyből elveszit valakit az ember, de igen.
És nem feszegettük tovább a Banshee történetet.
A következő taxiba ülve még mindig a legenda hatása alatt, megkérdeztük, hogy hallott-e már sofőrünk a túlsó oldal hirhozójáról.
Mire kissé izgatottan válaszolt:
- Igen, de ő nem létezik! Ez csak népmese!
És elbeszélgettünk a hazaúton az időjárásról a csendesedő esőben, mellettünk pedig egy szelid öböl fodrozódott már csak, elveszitve a nyilt tenger közelségének hangulatát, ami végtelenbe csábitja a fantáziát.

3 comments:

Fügedi Tamás said...

Én spec egy Mercyful Fate nóta kapcsán hallottam először a Banshee-ről, még anno, de azért az biztos egy külön élmény, amikor az ember találkozik a hely szellemével... ;)

xXx said...

Mit ábrázol ez a kép?

Komaromi Gergely said...

Szia Gabi!
Kérdésedre, ez a 130 méter magas Spire. Sok fénykép ötletem volt már vele. Bár a fotót én csináltan, de ezt a perspektivát tök véletlenül a neten találtam meg, de jó nem?