Pfu

Köszönöm a hozzászólasokat, igen én is igy gondolom, eddig nem dolgoztam, most nem fogok munkára nemet mondani. Az az igazság, hogy izgulok egy kicsit. Holnap komoly lesz. Egy társam sem profi pincér, legtöbben még csak nem is tartottak tálcát életükben a kezükben, mi több, én vagyok a legtapasztaltabb tagja a kis 7 fős csapatunknak, el tudjátok képzelni...
Állitolag ott lesz a U2, a Crenberries vagy bárhogy is hivják őket, akiknél legalább nem fog megremegni a kezem, mert meg sem ismerem őket és hát a kollégák szakmai tapasztalatából kiindulva valószinű elég sok vendéget kapok és a fontosabbakat. Sky nagyon szinpatikus főnök igy a 7 óras eligazitás után. Fizetett angol illetve felszolgálás-tanfolyamot, borkostoló órát tartott ma szomeliével, nagyon élveztem, nem ir, igy minden hadarós szavát értem. Amúgy nem tudom mondtam-e, de az anyja magyar. De nem tud magyarul.
Szóval az Isten legyen velem holnap, üdv,
Gergő
A tegnapi fénykép csak a teljesség kedvéért, Howth szigete, az egyetlen világitótorony, egy magas pontról fényképezve, Flórával pár napja tett turánkon fényképeztem sajnos megint a gyengébb telefonommal, kasa mi? A másik pedig mi vagyunk a Liffey partján, én egy járókelő által fejembe nyomott sapkával, gyanitom, két utcazenélés közt (vajon miért néz mindenki franciának:))

Ott lesz a U2 is...

... - lassitott le egy kicsit a hadarásból Sky az újdonsűlt Hotel Manager - és Howth polgármesetere és egyéb igen befolyásos emberek. Hogy hol? A kibővitett Baily Hotel pénteki nyitó-vacsoráján. Na ez nem semmi, Barcelonában Ronaldinho-ba botlunk (Régi történet), Dublinban pedig a U2 elé rakom a kaját? Izgi mi? A U2-t itt egyébként mindenhol Dublinban mint személyt értik, de azért hozzátette, hogy Bonoék. A Baily hotel egy kis 25 szobás hotel szintén a Howth-on. Most nyitja meg az éttermét az emeleten ami egy kis 40 férőhelyes étterem lesz. Hány ember mondana nemet szerintetek százból egy olyan munkára, ami abból áll, hogy csütörtökön tréning, ami magában foglalja az összes bor és viszki szakszerű megkosolását, ebéddel és fizetett munkanapként természetesen, másnap pedig egy nyitóbulin felszolgálni, ahol az ember megnézheti 2 méterről, hogy Bono tényleg 1,60 magasból épitett e akkora karriert és ahol állitolag 100 eurósok fognak borravalóként szállni? Én nem. Kishazánkban nem tudtam munkát találni pár éven át, itt meg tény: két hely közül választhatok mostmár.
Ugyanis - egésszé kikerekitve a történetet - három napja dolgozom a Sutton Crossban lévő Marine étteremben, mint reggeliztető pincér. Nem rossz munka, elég jól fejlődöm angolból és felszolgálásból. Szóval két szakos a dolog, amit nagyon élvezek. Reggel hétre járok dolgozni zömében és 11-kor végzek, vagy 1-kor, mint ma, vagy nem megyek, mint holnap, meg holnapután. A Baily Hotelbe pedig - Fortuna kegyéből két marékkal markolva, mint reggelente a gyümölcs-salátából - csak ezen a két nap kell rendkivüli időpontban mennem, a fent emlitett események miatt, úgyhogy meg tudom csinálni! Azért biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy a vacsora után mondhatok-e nemet és azt mondták, hogy miért ne? Bár nagyon számitanak rám a referenciáim miatt, kellenék, mert több a kezdő személyzet és kéne valakit követniük ... hát igen valahogy nagyon jó önéletrajzot irtam, szerintetek hány százalékban igaz? Ezt véletlenül se firtassuk, tudjátok, hogy nem szeretek hazudni, csak füllentek, ha valami kényszer úgy hozza és ha ez úgysem fáj senkinek. Illetve hát... itt ki kell térnem személyes kis Amélie Poulain-t idéző bosszúmra, ami tavalyi utazásom során ért sérelmeimet hivatott kompenzálni, amikor is Kocogi tiz napig aludt a hidegburkolaton Enrique-énél, úgy, hogy szomszéd szoba üresen állt és vele ugyanannyit fizettetett mint velem, sőt még a nehezen átlopot kispárnáért is bekopogtatott másnap... szóval Enrique telefonszámát sok helyen adtam meg kezdetben referenciaként, mint egy barcelonai étterem-vezetőét. Úgy voltam vele, hogy ha tényleg utánajárnak (és itt tényleg komolyan veszik a referencia meglétét, vagy hiányát) akkor legalább Enrique barátunkat párszor felcsörgetik délután 4-ig nyúló álmából! Na de visszatérve a munkákra, most kérdésként merül fel bennem, hogy mit tegyek? Ez a kérdés nem költői, vagyis olvassátok el figyelmesen és utána ne a helyesirási hibákat javitsátok ki, hanem irjátok meg, ti hogy cselekednétek!
Szóval most számolgatva rájöttem, hogy elkezdhetnék másfél állásban dolgozni - persze csak amig birom - mert az igen-igen jövedelmező lenne és éles váltás eddigi lyukas-zsebes életpályámat nézve. Másik oldalról, mindig azon csodálkozom, hogy a magyarok, meg a közép-európaiak mind elkábulnak a pénzkereset lehetőségétől és nem sok x-vasfüggönyön inneni sorstársamnak jut eszébe, hogy belemártózzon az itteni pezsgő zenei (vagy kinek milyen) kultúrális életbe, utazásba, természetjárásba. Szóval nem tudom, hogy elkábultam-e. Mindkét munka álom helyen van, az egyik 15 perc gyalog, a másik 15 perc bicajjal. Egyikre sem tudok nemet mondani. Nyelvben gyorsabban fejlődhetnék, viszont olvasni szinte egyáltalán nem jutna időm. Ami azt illetti az alvást úgy kellene megoldanom, hogy éjszaka aludhatnék 5 órát, majd a két műszak közt a maradék 3 órát.
Na azt hiszem belevágok, mert bármikor kiszállhatok és utána legalább el tudom dönteni, melyik hely a jobb a kettő közül.
Megyek csinálok egy kis fish and chips-et Flórával.
Üdv,
Gergő

Utcazene újra

Bár holnap reggel megyek végre dolgozni (erről holnap bővebben), azért még tegnap este kimentem Andrew-val zenélni és végre hozott ki mikrofont, meg állványt. Rekordbevétel, én magam is nagyon élveztem, új, megújúlt erővel zenéltünk. Nagyon nagy volt és korán hazaértem. Igy kell ezt csinálni! Felvett minket valami francia tévé, meg a szokásos gratulációk, de a kéthétre való kosztpénz megkeresése is elég simogató elismerés. Jó éjszakát mindenkinek! én még kimegyek futok egyet, ti már biztos aludtok.
Üdv,
Gergő Dublinból
(A mellékelt fotón a dublini belváros látható előtérben - bár nem látszik, hogy az - az O'Connell hid, mögötte az O'Connell Street a 130 méter magas Spire-rel amiről a kettővel ezelőtti bejegyzésről készitettem fotót)

Galway - Hazelnut

Újra nyaralás érzésem volt két napig. Bár ez az évem még csak kirándulásból, utazásból állt, már kezdtem egy kicsit hiányolni egy jó kis lazitost városnézést. Nagyon húzos volt a hetem és izgalmas tud lenni eléggé, hogy végre magam keresem meg a pénzt, amiből élek és szeretnék csak abból élni, amit magam keresek meg. Flórával tegnap este ünnepeltük egyéves találkozási évfordulónkat Galwayban.
Új képeket tettem fel, nézzétek meg őket a
http://www.kep.tar.hu/komager/50487640?o=36#2
oldalon, mindegyik után irtam egy rövedke leirást.
És egy sztori amit a képekből nem ismerhettek meg:
Egy bőséges fish and chips, chicken chips ebéd után beültünk egy sörre kávéra az első igazi ir-kocsmába ahol megfordultam. Öregek a pultnál, mindenki ismer mindenkit, szóval kocsma, de szép ir pub kivitelben. Kiállitásokról kiállitásokra jártunk éppen, merthogy Galwayben kutúrális hetek vannak. Mi kell még egy jó naphoz? Egy lóverseny, egy igazi fogadás és szurkolás, hogy a mi lovunk fusson be elsőnek. Szóval ülünk a pubban, mire kapunk egy-két sorsjegyet, amivel a mellettünk lévő Bookmaker irodában beváltható 5 eurós kupont nyerhetünk. A harmadiknál csak meg is nyerjük, egy kisebb segitséggel, mert hát ki vágná rá igy egy Guiness után, hogy ki nyerte meg a 2006-os Galway Race-t? Én nem. (Talán hat vagy hét után) Átmentünk a fogadóirodába, Flóra hirtelen ötletére a 20 nevező ló közül arra a lóra tettünk aminek nevének betűi között a F L O R A betük a legtöbbször előfordulnak. Illetve, szerettünk volna arra fogadni, mert az első két kiválasztott ló nem indult mégsem a futamon. Közben egy gyorsan segitségünkre siető hozzáértő magyarázta nekünk, hogy Hazelnut és zsokéja egy komoly eséllyel induló páros. Harmadikra a módszerünknél maradva ki is jön Hazelnut. Ő indult is. Háromnegyed óra volt a futamig, pont elég még egy kiállitásra, ami egy sarokra volt tölünk és egy szoborromboló, természetvédő aktivista munkásságáról szolt. Na de vissza a Lovihoz, mert mindjárt kezdődik a futamunk, mindenki a tévéképernyőt vizslatja.
Hazelnut végül rajthoz áll. Hazelnut a végén kullog eléggé kiszorulva külső ivre. Na ezt hogy fogja behozni a lovunk. A legkevesebbet ebben a futamban, 7-szeres oddsot ad az iroda, mint még másik két lóra a húsz induló közül. Nem vagyok nagy lóversenyszakértő, (bár múlthéten már bankettpincérkedtem egyen) de nem tudom elképzelni, hogy ekkora hátrányt hogy lehet behozni. A zsokénk úgy látszik mégis tud valamit, mert elkezdi a lovát úgy hajtani, hogy az lassan csak elkezd gyorsabbnak látszani mint a hátsó szektor többi lova. De az első háromban még mindig három másik szintén borzasztó gyors ló. Hazelnut most már harmadik, de közel a cél. Ennyire futotta, vagy meglehet még? Haselnut robog a második helyre, ez igen, csak tud valamit a zsoké, most már valahogy be kéne hozni az elsőre és...és... eléggé együtt haladnak az élen és..
...MEGVAN!!!
Ugráltunk a csodálkozó helyiek közt. Felmarkoltuk a pénzt, egy válon veregetés a Hazelnut-ra biztató tippadónak (gondolom úgysem hitte el, hogy a kalkulációnk szerint fogadtunk rá) és irány a dokk...
Szóval akaratlanul is hódoltunk egy kicsit az itteni hobbinak, a lóversenyezésnek.
Amúgy találtunk egy jó kis antikváriumot, ahol 1 euróért vettem egy egynyelvű angolszótárt, Flóra kiturt egy Ir tündérmesék cimű könyvet, meg Joyce Dublinerjét, hasonlóan alacsony árért. Nagyon jó kis kirándulás volt, amit meg kell, hogy ismételjünk hamarosan, mert a Moher sziklákhoz nem sikerült kijutni. A retur buszjegy Dublin-Galway közt (három és fél órás út) 18 euró, mig Galwaytől a Moher sziklákig a nevetséges távolságon 19. Szóval marad legközelebbre amikor már tényleg bérelt kocsivan járjuk be közép-Irországot, meg Galway-t.
Amúgy megvan az első fix munkahelyem a Marine hotel, de erről majd később, mert elálmosodtam egy cseppet,
Jó éjszakát

Az eső szakadt...

...az ablaktörlők nyugtalanul jártak, a Dún Laghoire-ből visszafelé vezető út sötét volt és kihalt. A tenger közelsége éreztette végtelenségét. Éjfél után járhattunk nem sokkal. Az ázott aszfalt csillogva verte vissza az időnként szembe jövő kocsik fényét, amik megint ezer darabra törtek a nedves szélvédőnkön, majd kitisztult minden egy varázsütésre, ahogy a szélvédő integetve átfutott szemünk előtt, majd újra minden sötét. A taxi-sofőr kimérten és halkan beszélt, mintha csak nem akarta volna, hogy rajtunk kivűl más is meghallja, amit mi izgatottan hallgattunk.
- Igen ő létezik. Sokan látták már és sokan látják még a mai napig is. A neve Banshee. Hosszú ősz haja van és ha megjelenik akkor ott valaki hamarosan meg fog halni. Sokan mondják, hogy csak népmese, de létezik. -
Kövérkés kopasz fejétől először inkább félelmetes ábrázata a legenda elővezetése közben átváltozott egy kedves mesemondó élettel teli arcává, mimikái egy gyerekcsinyre biztató nagyszülőiével lettek hasonlatosak. Mindhárman némán ülünk az autóban és hallgattuk a mesét.
- Elég hallani a hangját is ahogy sir. Ez eléggé megrémeszti gyakran az embereket, hiszen nehéz megkülönböztetni a hangját a macskákétól. Hosszú fehér haja van néha a hajszálát hagyja ott valahol, megüzenve a halált - mesélte igazi átéléssel - egyszer én magam is láttam. A feleségemnél voltam, még talán jegyben sem jártunk, amikor hazafelé úton megláttam mint egy árnyat. Apámnak meséltem, ő is látta aznap otthon.
-És, meghalt valaki?
Tettem fel az evidens kérdést néhány másodperc múlva. Csak annyit válaszolt:
- Nem törvényszerű, hogy utána egyből elveszit valakit az ember, de igen.
És nem feszegettük tovább a Banshee történetet.
A következő taxiba ülve még mindig a legenda hatása alatt, megkérdeztük, hogy hallott-e már sofőrünk a túlsó oldal hirhozójáról.
Mire kissé izgatottan válaszolt:
- Igen, de ő nem létezik! Ez csak népmese!
És elbeszélgettünk a hazaúton az időjárásról a csendesedő esőben, mellettünk pedig egy szelid öböl fodrozódott már csak, elveszitve a nyilt tenger közelségének hangulatát, ami végtelenbe csábitja a fantáziát.

Mai témánk, a Mauritius Köztársaság

Irországban nagyon sok a lengyel, oké. Nagy ország, nagy utázási kedv, gyenge kelet-Európai bérek. Nagyon sok a spanyol. Rendben van, nagy ország, imádják az angol-szász kultúrát, majd dupla akkorák a bérek itt mint az Ibérián. Kishazánk későnkelő vándorainak (én legalábbis annak érzem magam, igaz ez a késő kelőre és a vándorra is) is egyre kisebb helyen kell összehúzniuk magukat a korábban kelt ismerőseinek házában. De valaki mondja meg nekem honnan a fa@ból van itt ennyi mauriciuszi? Nincs több százezer lakosa, mint ahány szóval le tudom irni ezt a mondatot. Na jó kettővel. (15) Lakossága 1,134 a netlexikon szerint, nekem mindig 1,5 milliót mondanak. Én nekik hiszek, mert szimpatikusak. Amikor még első munkám során kérdésemre egyből azt válaszolták, hogy én Indiából, barátom Pakisztánból a másik pedig Bangladeshből származik, elég közel jártak az igazsághoz, bár utána nagyot nevettek közölve, hogy mauritius-iak, mert népük legnagyobb arányban indiai eredetű, de jelen van benne Afrika meg még mittommén, olvassátok el, ha érdekel (http://www.invia.hu/mauritius/informacio/). Na de hogy én már arcról lassan többet ismerek, mint lengyelt, spanyolt együtt az elgondolkodtató. Amúgy viccesek, egymás közt repedt franciául beszélnek, dolgosak (zömében) segitőkészek és szimpatikusak. Szép ország lehet, szines kultúrával, még a buddhizmus is gyökereiben jelen van a vallási életükben. Talán egyszer meglátogatom. (Ja és még egy adat a bérek ahogy kivettem ma kb a magyarénak 50%-ára tehetőek)
Pffffúúúúú, ma kilenc óra munka (11 talpon lét) után elég ebből a lakosság elemzésből.
Szóval ma amúgy lóverseny, mégtöbb kalap (én inkább ezt láttam) és én persze nem fogadni (I mean to book), hanem felszolgálni voltam jelen.
Puszilok mindenkit,
Gergő innen

Ja majd elfelejtettem mielőtt commentek hadával kérdeznétek: Befutó a 13-as
(egyébként köszönöm a kommenteket)

A képen három fiatal szórakozik, énekel az utcán, a bal oldali fiatalember (Kocogi) papirzacskóból sört iszik, középen pedig egy gitárra kiabálva Andrew látható, mellette ül és a fényképező lencsébe néz Flórika. Egy jellemző kép az utcazenélésünkről. Amúgy néha klasszikus gitárral megyek be, néha elektromossal, de igazából nagyon szükség van egy mikrofonra is a közeljövőben. Tegnap este csak olyan 40 euró környékén járhattunk, amikor a rendőrök megkértek minket, hogy hagyjuk abba a zenélést, mert nem szabad fél három után. Pedig elég sokan kezdtek összegyülni, végre Flórának is volt egy kis belepillantása, mekkora érzés az utcán zenélni. De ami a folytatást illetti, most jó ideig nem megyünk ki, mert inkább szórakozó helyeket ismerünk meg, addig mig Flóra itt van. A szórakozó helyek pedig itt nagyon jók. Úgyhogy anyagilag kissé megerősödve a mostanában heti négy nap munkától most már pihentetem egy ideig a "közszereplés" ezen módját.
Pravda a neve annak a helynek, ahová egy hete bementünk Andrewval meg Flórával zenélés után, elverni a megkeresett pénzt Guinessre. A hely három szintes Rock-Disco, válogatott jó zenével, aminek a felét sem tudtam micsoda, de nagyon tetszett. Ilyen hely van erre egy pár, úgyhogy van mit megismerni.
... és hát Cork, Gallway stb. Irország gyönyörű. Mostanában megy egy reklám, ami a helyi turizmust hivatott fellenditeni. Hát engem meggyőzött. Már alig várom az első kirándulást valahová tényleg több napra. Meg is lesz rá az alkalom, hiszen Flórával 19-én lesz egy éve, hogy együtt járunk! Kocsit bérlünk és irány Galway és az Atlanti Óceán partja! Egyébként ami nem a legjobb, hogy nincs egy rendes fényképezőgépem. De azért a most feltetteknél jobb minőségben is tudok fotózni,
Üdv mindenkinek!
Gergő

fókák, konyhák, katonák

amik leginkább emlitésre méltóak az elmúlt napokból.
Fókák a Howthon. Most már kiderült, hogy ez nem valami Swift féle mese itt, hacsaknem mi is a szereplői vagyunk, hisz a saját szemünkkel láttuk a fókákat őkpedig az ő saját szemükkel figyeltek minket, szánalmat ébresztve az emberben, és állatetető ösztönöket beinditva a túristában, hogy dobjon még be egy két macskacápát, amiket nagy ládákban pakolnak ki a partra a halboltosok, hogy ne maradjanak éhen a fókák sem. Egy oly jellemzően ir halászhajó kikötőben történt mindez. Vétek lenne erről nem közölni fotót úgyhogy teszek fel képet a szokott helyre.
Konyhák. Assziszem a konyhanyelvet kezdem mettanulni, mivel leginkább üzemi konyhákban dolgozom hétközben mint fehérmosogató. Délben jókat eszem mindenhol, kiválaszthatjuk a menünket és mivel magunknak is szedjük ki, nem is egy adag lesz az sohasem, hanem kettő. Nagyon sok új angol szót tanulok, úgymint vedér, mosogató kefe, gumigesztyű, seprű, lapát, mixer-gép, dagasztógép és pár igét is, ezt mosd el, ide tedd, seperj fel és a kedvenc mondatomról ne feledkezzem el, "köszönöm, mára ennyi"
Katonák. Életem legjövedelmezőbb, meg egyik leghangulatosabb munkája volt a legutobbi szombat esti, ahol egy hatalmas katonai buliban szolgáltunk fel. A katonák korrektek voltak, szeretem, ha a munkám során a szemembe nézve köszönik meg amit felszolgálok. Ezek mind ilyenek voltak. Szimpatikus és iszákos helikopterpilóták, meg még nem tudom kik, de voltak olasz vendégeik is, érdekes este volt. A host munkáimat jutatta eszembe, azzal a különbséggel, hogy itt azért nem mertem megkostolni a borokat, limoncello-t satöbbi, mig a pesti rendezvények zöméről nem mentem haza makulátlanul józanul. De az Irish pipe - vagy ahogy otthon egyedül ismeretes skót duda - hangja, a zöld gyep, a helikopter felszállása nagyon jókedvűvé tett. Két magyarral dolgoztam együtt amúgy volt 24 pincér a Noel Recruitmenttől, ami egy alkalmi munkákat közvetitő ügynökség, aminek a kenyeremet, meg remélem nemsokára a kocsimat köszönhetem. Jó volt magyarul beszélni munka közben. Már hiányzott egy kicsit, de amúgy már elég jól elboldogulok az angollal is és ami kellemes meglepetés, hogy majdnem napi szinten beszélek spanyolul. Erre a rendezvényre például egy Uruguay-i sráccal utaztam együtt az aznapi személyzetnek bérelt buszon, akivel elég jól összehaverkodtam, a munka végén a Temple Barban meg is ittunk egy sört és számot cseréltünk. Nagyon szimpatikus lett az elején, amikor kiderült, hogy még azt is tudja, ami Európa térképét illetti, hogy Szerbia és Montenegro különvált az utóbbi időben. Egyébként German-nak hivják és valóban jelez is valamit a név, hiszen szőke haja, meg a kék szeme arra utal, hogy német kolónia leszármazottja. Egyébként a neve itt a Hermann-nal egyezik meg és a spanyol nyelvben vagyis hazájában úgy is ejtik.
Ezt csak azért irtam le, mert sosem tudni kivel fogok még találkozni, kivel nem, de napi szintűek ezek az ismerős szerzések, főleg, hogy esténként igen gyakran az utcán zenélek. Ez a végére mindig társalgási forummá válik. Tegnap este egy lány csapodott társaságunkhoz aki Kolumbiai származású, de Olaszországban él... illetve hát most Dublinban, valamilyen filmezés művészetet vagy mit tanul és nagyon egyedül van, nagyon megtetszett neki a zene hát velünk tartott. Ami ennél is jobban tetszett neki, az Flóra neve sokat beszélgettek, Flóra sem unatkozott, sőt elég jól érezte magát, táncolt is meg együtt énekelt velünk. Szóval filmezést, nekem meg célom most egy videoklippet késziteni, utána meg mégegyet. Lehet, hogy még a segitségét kérem. Amúgy a zenénk elég impulziv tényleg. Az e heti Jokerszámom a Loosing my religion, amit Andrew-val végig kétszólamban éneklünk és elég ütős, főleg, ha erősitőt is használunk. Amúgy egyre jobban gitározom. Mindent, csinálva lehet megtanulni és én az utóbbi időben elég sokat butultam gitárból. Egyébként majd valahogy rakok fel a netre számot amit az utcán adunk elő, csak még nem tudom, hogy vegyem fel. Amúgy olyan dalokat játszunk a legnagyobb sikerrel, mint: One (természetesen, itt a U2 kötelező, amúgy lehet, hogy meg is vernének az ir tömegek), Save tonight, Under the bridge (az örök sláger), a felülmúlhatatlan sláger a Wonderwall (naponta 5-6-szor kérik), amit még nagyon imádnak az emberek az Bob Marley. A Redemption song kapóra is jön repertoáromból.
Remélem a hosszabb szünet után még maradtatok páran akik olvassátok a blogot!
Jó éjszakát

reggel

Elég rég nem irtam. Most is a leg lehetetlenebb időben. Tegnap elég későig utcazenéltem. Grafton streeten Dublin Váci utcájában Andrew-val. Most meg kaptam egy telefont, hogy menjek dolgozni a közelbe. Én meg megyek, mert örülök, hogy van munka. Amúgy a legkülönfélébb munkákat csinálok. Ami emlitésre méltó a szombat esti bankett felszolgálás volt a helyi helikopteres légierő 400 valahány fős rendezvényén. 9 óra volt aznap a munka és a béréből megvettem a repjegyemet haza és vissza is. A dátum tehát amikor otthon vagyok augusztus 30 és szeptember 22ig élvezni is szeretném a kontinentális éghajlatot, kajakozni, úszni, kirándulni, meg ilyenek.
Flóra megérkezet. El is kezdte irni a blogját ő is. florablog.blog.com, ha jól emlékszem. A zenélés egyre jobb. Többnyire Andrewval játszom, igazni megszállott utcaznész amelett, hogy van főállása hét napból öt nap dolgozik, mégis szinte minden nap az utcán játszik. Kérdeztem tőle hogy birja, annyit mondott, hogy szeret zenélni. És én is egyre inkább szeretek. Tegnap egy ir népzenész zenekar énekese társult hozzánk egy órára. Már irtam, hogy Andrewnak milyen jó hangja van és nagyon jól is használja, de Trevor a tegnapi "vendégünk" hangja egy az egyben a gimiben hallgatott ir népzenéimet jutatta eszembe és valami nagyon hangosan nagyon tisztán énekelt a srác. Úgy látszik tényleg, hogy itt mindenki tud énekelni. Egyszer Gánoczy Feri barátom mondta, hogy a négerek azért énekelnek annyira jól, mert nagyon jó a koponyaformájuk révén (orr üreg stb berendezés) a fejrezonanciájuk. Na hát az ireknél is nagyon jól rendeztek be valamit, mert tényleg elképesztően jól énekelnek. Na egyelőre ennyit irok, mert megyek dolgozni, most már naponta jelentkezem a továbbiakban